Tegnap délelőtt elmentünk a Vodafone-ba, feltölthető SIM kártyát vásárolni. Atul szólt, hogy vigyek útlevelet, mert kérni fogják. Nem volt az üzlet előtt parkolóhely, de Atul félig befurakodott az egyik robogó mellé, majd kiszállt és eltolta a robogót, hogy beférjen az autó a parkolóhelyre. Nyitáskor értünk oda (11-kor nyit szinte minden üzlet), az egyik dolgozó még akkor kapcsolta be a gépét.  Egyből elkérték az útlevelemet, amit nagyon aggódva figyeltem. Egy kis szobácskába vitték, ahol az egyik ember guggolva, egy földön lévő fénymásolóval készített róla egy másolatot. Ilyenkor nagyon résen kell lenni, mert általában nem adják vissza az iratokat, kártyákat, hanem leteszik valahova (gondolom azért, hogy majd a végén visszaadják), de nem valami megnyugtató, ha az ember útlevele csak úgy hever egy szoba méretű üzletben, ahol már legalább 20-an nyüzsögnek, úgyhogy inkább visszakértem az útlevelemet rögtön a fénymásolás után. Közben egy másik ember hozott egy dobozt, ami tele volt SIM kártyákkal, én választhattam számot. Mikor kiválasztottam, jött egy harmadik ember valami formanyomtatvánnyal, hogy azt ki kell tölteni (ők töltik ki) és kell hozzá igazolványkép is, kérdezték, hogy ugye van nálam. Általában nincs, de mivel Indiában vagyunk, ezért mindig hordok magamnál, pont az ilyen esetekre. A formanyomtatványos ember el kezdte kitölteni a papírt, Atul segítségével, ami hihetetlenül lassan ment. Nézegették az útlevelemet, a másolatot, az alapján beírták a nevemet, az állampolgárságomat, majd az itteni címünket. Aztán hosszú szünet következett, nagyon tanakodtak, majd kibökték, hogy kellene a magyarországi címünk is, de az nincs benne az útlevelemben. Mondtam, hogy az nincs benne. Mondták, hogy ha tényleg nincs benne, akkor nem kell. Noémi már nagyon unta magát, egy kéztörlővel tisztogatta a pultot. Kb. 20 perc után készen lettek a paírozással, mentünk a kasszához, ahol kiderült, hogy egy ilyen SIM kártya átszámolva 67 (!) forint. Nem hittem a szememnek. Ezért kell útlevélmásolat, fénykép, nyomtatvány? Még vagy 10 percet vergődtünk a pénztárnál, közben megjelentek a Noémit tapogatni akaró vásárlók is (az egyik adott egy puszit a saját ujjára és úgy fogta meg Noémi állát, a másodperc töredéke alatt), úgyhogy alig vártam, hogy fizessünk végre és mehessünk haza.