Tél Indiában

Múlt hét hétfőn, 28 órás utazás után megérkeztünk Budapestre.

Olyan sokszor szerettem volna írni a játszótéri életről, de mindig elmaradt. Helyette most felteszek pár képet azokról, akikkel a leggyakrabban találkoztunk az udvaron. 

Neha, az egyik indiai nő a házból és kisfia, Kayan

Alicia, a mexikói szomszédunk, akinek a két kisfia nagy rajongója Noéminek

Sabina és családja Argentínából költözött Indiába. Az ő gyerekei már nagyok, így vele csak néhányszor találkoztunk.

Sanchita, az indiai kislány, a bébiszittere Sunita és az ő lánya, aki azért jött ma Sunitával, hogy megnézze Noémit, mielőtt elmegyünk

Noémi mellett Leonardo és Fernando, Alicia kisfiai

Ez egy régebbi kép: Noémi és Ansh, akivel szintén sokszor találkoztunk

Teresa Csehországból érkezett és egy igazi örökmozgó bohóc, aki mindig az udvaron száguldozott a rollerével

A babaváró buli után kaptunk egy tortát Dolával: ő nemrég érkezett, mi pedig elmegyünk

"Goodbye, Welcome" torta

Sándor búcsúebédje az irodában: pani puri (azt hiszem így hívják)

Tegnap délután hivatalosak voltunk egy „baby shower party”-ra (újszülöttváró parti), itt a házban. Ilyenkor a leendő szülők meghívják barátaikat, ismerőseiket, de ezt a partit a lakóközösség szervezte. Punéban tilos ultrahang alapján megmondani a babák nemét, így kékkel és rózsaszínnel díszítették fel a termet.

Az elején játékokat játszottunk: meg kellett tippelni, hány cukorka fér el egy cumisüvegben, aztán csokival összekent pelenkákról kellett megmondani, hogy milyen csoki lett belekenve. A játékok után mindenkit megkínáltak sült zöldséggel, amit az utcáról hoztak, úgyhogy próbáltam kedvesen visszautasítani. 

A leendő szülők felvágják a tortát

A kismama 

Vendégek

Éppen elkaptuk a mangószezon elejét, ugyanis  hétfőtől lehet mangót kapni. Több helyen is jártunk és ahol meglátnak, 1000 rúpiáért akarnak adni egy tucatot (nem kg-ban árulják). Ennél az árusnál 500 rúpia egy tucat, de csak azért, mert első alkalommal Atul egyedül vett mangót és nem látott minket az árus.

Nagyon sok finomságot vásároltunk itt, a friss, márványozott marhabélszín (1600 Ft-ért vettük kilóját) nagy kedvencünk volt.  De itt vettük  a csirkehúst, a rákot és a sajtot is, szintén nagyon kedvező áron.

Ezen kívül a Hyatt-be jártunk fodrászhoz és itt töltöttük a szentestét is.

A bejáratnál

Belső kert

Gourmet Avenue-itt rendeltük meg a húsokat

Várjuk a rendelést

Sándor kollégái tegnap este meghívtak minket vacsorázni. Nagyon örültünk, hogy a meghívás egy olyan szállodába szólt, ahol büfévacsora volt, így mindenki kedvére válogathatott. Megkóstoltuk az azokat az indiai ételeket, amiket Sangita is szokott nekünk főzni és megint megállapítottuk, hogy milyen jól főz.

Sándor kollégái és a feleségeik is nagyon kedvesek voltak. Noémi mindenkit levett a lábáról, olyan kis aranyos volt. Az este végére nagyon elfáradt, ahogy beültünk a kocsiba, elaludt.

Noémi nagyon megkedvelte Sangitát. Piszkálja rajta az ékszereket, követi, amikor takarít. Amikor Sangita végez a munkával, minden délután iszunk egy gyömbér teát, Noémi pedig játszik körülöttünk.

Ma ismét piacon jártunk. Noémivel voltunk már itt többször is az elmúlt hetekben és Sándornak is szerettem volna megmutatni. Régebben mindig Sangita hozta nekünk a zöldséget, most is sokszor vásárol, de ő csak olyan zöldséget vesz, ami friss. A friss nála azt jelenti, hogy aznap hajnalban szedték. Így már egy ideje én is veszek ezt-azt, nekünk az is jó, ami már 10-12 órája le van szedve. Egyszer Sándor kollégái mesélték, hogy amit nem a termelőtől veszünk, hanem kereskedőtől, az a leszedéstől számítva legalább 10-12 óra múlva kerül a piacra. 

Ez a zöldségpiac délután 4-kor nyit és késő estig nyitva tart. Hatalmas halmokban állnak a zöldségek, friss és olcsó minden. Mi uborkát, paradicsomot és citromot vettünk. Vadásztunk még édesburgonyára, de az sajnos nem volt. Érdekes, hogy annak ellenére, hogy a legyek felhőkben döngicsélnek és ami rohad, azt is a piacon gyűjtik össze, semmiféle szagot nem éreztünk.