Tél Indiában

Tegnap este eljött hozzánk vacsorára Sándornak két kollégája, az ügyvezető (Ajay) és a pénzügyi igazgatónő (Kalpa). Mivel mindketten vegetáriánusok, ezért napközben Sangita főzött finomabbnál finomabb zöldséges ételeket és felajánlotta, hogy este visszajön, hogy segítsen. Ez így is történt, negyed 8-kor megérkezett, amíg vártuk a vendégeket, csinált friss salátát, mert az is a vacsora része, amit bármelyik fogáshoz szívesen csipegetnek. Noéminek nagyon ízlett a nyers uborka és paradicsom, elég sokat megevett, amíg várakoztunk. Ajay és Kalpa, 8 helyett majdnem 9-kor értek ide (talán írtam már, hogy itt a késés része az életnek). Nagyon-nagyon kedves és udvarias emberek, nagyon intelligensek, tájékozottak, olvasottak, kifogástalanul beszélnek angolul, érdeklődőek és sokat mosolyognak. Éppen ezért volt számomra nagyon furcsa (Sándor mondta, hogy erre számítsak), hogy Sangitát egyszerűen levegőnek nézték. Se köszönés, se szemkontaktus, mintha ott se lenne. Úgy tudjuk, hogy Ajay a kasztrendszer legfelsőbb kasztjához tartozik, ezért nem érintkezik alacsonyabb kasztokkal. Kalpa néha odavetett egy-egy szót Sangitának.  Amíg készülődtünk, megkínáltuk Sangitát mogyoróval, kesudióval, beszélt néhány szót Skype-on anyával, így biztos rosszul eshetett neki ez a hirtelen váltás.

Érkezés után Noémié lett a főszerep, bár már nagyon fáradt volt, de lelkesen bontogatta a kis csomagot, amit kapott. Ajay és Kalpa egy szatyor ajándékot hozott nekünk, zavarbaejtően sok mindent: kashmiri sálat, szantálfa illatosítót, Noéminek ruhácskát, karkötőket, illóolajokat, kesudió marcipánt és még néhány apróságot.

A vacsora egyébként jól sikerült, mindenki jóízűen evett, közben sokat meséltek Indiáról, nagyon büszkék a hazájukra. Itt a nők nem isznak alkoholt, így Kalpa egy kortyot sem ivott a finom, indiai roséból.  Megkóstolta viszont a frissen készített palacsintát, amit én sütöttem vacsora után, pedig ő nem eszik tojást, Ajay pedig a cukorbetegsége ellenére két lekvárosat is megevett. 

Hihetetlen, hogy mi mindent szállítanak motoron, robogón. Bukósisakot szinte senki nem hord, mert meleg van. Sajnos nagyon sok a súlyos motoros baleset.

Ma van Holi, a színek és a tavasz fesztiválja (bár a 35-36 fok számunkra már igazi nyár). Napok óta erre készülnek, ma pedig színes porokkal hintik be egymást, van, akinek csak az arcán van némi szín, míg másoknak az egész teste, ruhája, haja színes. Sőt, a vakmerőbbek a robogókat és az autókat sem kímélik. A járókelők és a motorosok a szivárvány összes színében pompáznak és aki az utcára megy, az nehezen ússza meg a színáradatot. Nagyon vidámak, örülnek, ha fényképezik őket és már délelőtt flaskákkal mászkálnak. Egész nap trance zene szól, táncolnak, vidámkodnak. Mi is kiálltunk nézelődni a ház elé. Noéminek ismét nagy sikere volt, többen odajöttek, és felajánlották, hogy szívesen beporoznak. 

Már csak 2 hetet töltünk Indiában, március 31-én indulunk haza. Ennek apropóján tegnap vettünk emlékül egy szantálfa Ganpatit, aki egy elefánttestű, emberfejű istenség, a hindu pantheon egyik legismertebb alakja. Sándoréknál az irodában is van Ganpati, az autóban is van, üzletek pénztáránál, zöldségesek standjainál, szóval úton-útfélen látjuk. Atul mondta, hogy minden nap friss virágot kell elé tenni, mintha oltár lenne. Azt hiszem, nekünk virág nélkül is jó lesz.

Az utolsó napok, hetek nem nagyon különböznek a többitől. Sándor végig dolgozik, szerencse, hogy az utazás hétfő hajnalra esik, így hétvégén tudunk pakolni és fel tudjuk számolni a lakást. Sangita és Atul is végig velünk lesznek, amíg itt vagyunk. Az utolsó hétvégén, a takarítás után szétosztjuk köztük azokat a dolgokat a lakásból, amiket nem tudunk magunkkal vinni. Atul visz majd ki minket a reptérre Mumbaiba, 30-án este. Onnan pedig londoni átszállással utazunk Budapestre.

A paradicsom kilója 35 Ft

A házunk előtt sétált egy tehén

Legalább háromszor esett az eső az elmúlt napokban, ami furcsa ebben az évszakban

Ajándékbolt a belvárosi Mahatma Gandhi Road-on

Elefántok rózsafából, fehérfából, szantálfából

Az M.G.Road-on tevegelni is lehet, Noémi is ezt mutatja az ujjacskáival

Ezen a piacon az ananász darabja 140 Ft, egy kg szőlőért 200 Ft-ot kérnek

Noémi megtanult egyedül hintázni 

Autózás közben, a háttérben piac

A sárgadinnye még mindig nagy kedvenc

Sok mindent felpróbáltunk, jól szórakoztunk, de nem vettünk semmit:-)

Ezt a képet Sándor készítette ma reggel, amikor dolgozni ment. A buszon lógnak az emberek, a riksa pedig szembe megy a forgalommal.

Nemrég zöldségpiacon jártunk

Kiadó stand 

A piacon, a standok között több templom is van. Ez az egyik legnagyobb.

Gyümölcsözön

A halstandnál nem szálltunk ki, mert orrfacsaró bűz volt és hemzsegtek a legyek.

Ez az utca a közelünkben van, gyakran járunk errefelé.

Atul hirtelen megállt az autóval és mondta, hogy fotózzam le a száriba öltözött férfit, aki mondta Atulnak, hogy nagyon örül, hogy egy külföldi lefényképezte.

Vásárlás után általában még 10 percet autózunk, hogy Noémi elaludjon a kocsiban. Egyik nap a közelünkben lévő bevásárlóközpont mögött tettünk egy kört. Ez a városrész olyan, mint egy falu. Ma visszamentünk ide zöldséget venni és csináltam pár fotót is. A képen banánfák vannak.

Ezt az édességet sok helyen árulják a városban. Atul nem tudta angolul, hogy mi a neve, csak annyit mondott, hogy "poor man chocolate"="szegény ember csokija"

 Tehenészet a város közepén. A tehenek éppen bent hűsöltek.

Noémi fáradtan ücsörgött az autóban és pár perc múlva el is aludt.

Itt vettünk ma zöldséget. Számomra nem volt túl bizalomgerjesztő a stand, de Atul győzködött, hogy nagyon friss, szép áruja van és igaza volt. 240 Ft-ért vettem egy kg paradicsomot, fél kg uborkát, negyed kg zöldbabot és egy kg zöldborsót. Mindet ma hajnalban szedték. Ez a zöldséges is gutkhát rágott, amikor beszélt csak úgy villogtak a piros fogai.