Első kaland: múlt pénteken elmentünk a Marriott-ba vacsorázni. Sándor itt lakott az eddigi útjai során. Több pincér már ismeri, mindenki nagyon kedves volt és az egész vacsora során nyüzsögtek körülöttünk. Legalább 6,7 pincér jött oda az este folyamán kérdezgetni, hogy ízlik a vacsora, kérünk-e valamit, meg vagyunk-e elégedve mindennel.
Büfévacsora volt, a kenyeret (naan) frissen sütik, és előételnek hozzák, zöldséges mártogatókkal. Minden csíp. Az is, amire azt mondják, hogy nem. Egyébként finomak voltak az ételek és nyomokban európai ízeket is felfedeztünk.
Noémi kenyeret és spenótos tésztát falatozgatott. Nagy feltűnést keltünk mindenhol egy ilyen kis fehér bőrű angyalkával: vacsora közben is körénk sereglettek és mindenki megcsodálta.
Második kaland: hétvégén nekiveselkedtünk az első itthoni főzésnek. Sült csirkemell rizzsel és mangó pickle (zöld mangó csípős szószban), amit savanyúsgáként fogyasztottunk. A csirkét az itteni Auchan-ban vettük, ahogy a rizst is (amiből százféle van). A rizst Sándor szórta bele a forró vízbe, én ott álltam mellette és azt láttam, hogy ez a rizs nem fehér. Hanem fekete-fehér. Tucatszámra nyüzsgött benne a zsizsik. Gyorsan kiborítottuk és csináltunk helyette krumplipürét, ami nagyon finom lett. Viszont ott hagytuk ezt a rossz rizst a konyhapulton és mire feleszméltünk, már a falon futkorásztak ezek a ronda fekete bogarak. (azóta már jobban állnak a dolgok: vettünk új rizst, ami nagyon-nagyon ízletes, megkockáztatjuk, hogy finomabb, mint az otthoni. Az itt nagyon olcsó királyrákkal pedig igazi csemege).
Harmadik kaland: hétvégén elmentünk egy bevásárlóközpontba, ahol meg is ebédeltünk. Találtunk egy ír éttermet és nagyon megörültünk, hogy van cordon bleu. Hogy miből készült a panír és milyen szósszal volt leöntve, az rejtély számunkra. Mindenesetre finom volt-bár még ez is nagyon csípett.
