Itt az európaiak nem vezetnek. Most már kezdem érteni, miért. Sávok a legtöbb helyen nincsenek. Járdák nincsenek. A robogósok, motorosok (nem ritka, hogy 3-4 ember utazik egy-egy robogón, motoron), biciklisek, triciklisek és egyéb járművek az autók között cikáznak. Az sem ritka, hogy szembe jönnek a forgalommal. A közlekedési szabályokat nem tartják be. Mindenki dudál. És percenként azt érzi az ember, hogy most koccanás lesz. Aztán mégse.
A tömegközlekedés ilyen:
Sétával eljutni bármilyen civilizált helyre (bevásárlóközpont, park) pedig ilyen utcákon keresztül lehetne (és ezek még a jobbak, a sok bádogházas utcáról még nincs kép):
Egyetlen módon tudunk tehát közlekedni (ahogy a többi itt élő európai): sofőrrel. Mióta itt vagyunk már a harmadikat "fogyasztjuk". Az első elhozott minket Mumbaiból Punéba és másnap eltűnt. Miután felhívták, mondta, hogy neki sok lesz ez a munka, nem vállalja. A második úgy kezdte a napját, hogy 1 órát késett (így Sándor is ennyit késett a munkából). Utána már csak felet. Pontosan jönni nem tud, mert messze lakik. Utána küldtek egy harmadik sofőrt, aki itt lakik közel, viszont egy kukkot nem ért angolul. Mindenre azt mondja, hogy "Yes, Sir" és majd útközben kiderül, hogy megértette-e az irányt. Itt tartunk most, remélhetőleg holnap visszajön a cég régi sofőrje, aki több évig furikázott egy francia családot. De itt semmi se biztos. Csak ami már megtörtént.
