Tegnap főzés előtt derült ki, hogy nincs itthon hagyma. Sagnita felajánlotta, hogy leszalad a sarki kis boltba hagymát venni és beszerez még néhány fűszert is. Felbátorodtam, és mondtam neki, hogy lemegyünk vele mi is. Megszokhatatlan ez a kosz és káosz. Az utca másik oldalán nagy halom járólap, a mellette lévő telken pedig hatalmas kupac szemét, ahol csontsovány kutyák keresgélnek élelem után. Mindenhol szemét van. Szó szerint mindenhol.
Járda nincs és sávok sincsenek, mindenki arra megy, amerre lát: az autók középen, a gyalogosok szélen, a többi jármű mindenhol.
A kis boltnál (ami Sagnita szerint "nice and clean") orrfacsaró bűz terjengett (vizelet és rohadás szag), minden tele volt léggyel, belül pedig nagyon kis helyre zsúfoltak be rengeteg élelmiszert, vizet és kacatot. Bár ennek ellenére a hagyma szép és friss. Mi Noémivel kint maradtunk, őt pedig nem engedtem le az ölemből. Eddig se éreztem, hogy szét kellene néznem gyalog is, de ezek után nincs bennem semmiféle motiváció, hogy felfedezzem a környéket. Ezt éppen elég autóból látni.
