Ha valami nem fog hiányozni, amikor hazamegyünk, az a (szinte) folyamatos zaj. Reggel általában katonai repülők gyakorlatoznak, gyakran délben és délután is. Olyan elviselhetetlenül hangos, hogy a játszótéren egymás hangját nem halljuk, amikor felettünk szállnak. Noémit jó párszor felébresztette már ez a fülsüketítő zaj.
Aztán itt van a közlekedés, ami egy véget nem érdő dudálás. Mindenki dudál. Legtöbbször figyelmeztetésként használják, de tulajdonképpen minden egyebet is ezzel jeleznek. Senki nem ideges az egybefüggő dudálás miatt. Ez itt normális.
A közlekedés kapcsán a tolatóradarokat is meg kell említenem. Nagyon sok autóba be vannak építve dallamok a tolatóradarokhoz, például a Jingle Bells, a Lambada, a Titanic és a Love Story filmezenéje, valamint gyermekdalok. Persze ezek is nagyon hangosak. Amikor megérkeztünk el nem tudtuk képzelni, honnan jönnek ezek a hangok. Először azt hittük, hogy ébresztőóra, mert főleg reggel hallotuk. Aztán hamar rájöttünk, hogy tolatóradarról van szó.
Az udvar és a ház szintén jelentős zajforrás, mindig szerelnek, fúrnak, javítanak valamit, általában szombaton és vasárnap is. A számlákat is mindig hétvégén hozzák. Esténként pedig a gyerekektől hangos az udvar, ami nem lenne baj, de ez is nagyon elhúzódik időben: nem ritka, hogy még 10, fél 11 körül is lent kiabálnak, fociznak, petárdáznak. Petárdázás és tűzijáték is kb.hetente előfordul, de egy-egy nagyobb buli is gyakran van a környéken. Pune lakosságának kb. 12%-a muszlim, az ő imájukat is gyakran hallgatjuk, ha akarjuk, ha nem. Ami ezek után meglepő volt, hogy kb. éjféltől reggel 6-ig elég nagy csönd van, aminek nagyon örülünk.
