A lakásban a fürdőszoba ablakok fölött van egy kis szellőző, ahol nincs szúnyogháló. Ezekre szerettünk volna szúnyoghálót szereltetni. A házban működik gondnokság és vannak munkások is, de szúnyogháló szerelést nem vállalnak. Atul felajánlotta, hogy segít. Sándor napokig magyarázta neki, hogy milyen szúnyogháló kell, megmutatta, lemérték stb. Aztán Atul egyszer csak megjelent egy szerelővel. Ő is lemérte és mondta, hogy megveszi a szúnyoghálót, és másnap fel is szereli. Nem jött se másnap, se harmadnap. Atul felhívta, a szerelő pedig mondta neki, hogy most nem ér rá, keressen mást. Újabb napok teltek el, mire Atul megjelent két munkással. Ők is megnézték, lemérték, majd megígérték, hogy másnap visszajönnek. Vissza is jöttek, négyen. Igaz, hogy 11 óra helyett 1 óra után értek ide, de legalább jöttek. Igaz, hogy Noémi éppen aludt, ők meg fúrtak, de legalább történt valami. A végeredmény a képen látható: egy dróthálót (nem szúnyoghálót) rögzítettek hat csavarral. A csavarok között egy lódarázs is befér. Mondtam nekik, hogy köszönjük szépen, de ez így nem lesz jó, mert ezalatt simán bejönnek a szúnyogok. Ők pedig az ellenkezőjét állították ugyanolyan határozottan: biztos lehetek benne, hogy a háló alatt nem fér be egy szúnyog. Végül elköszöntünk egymástól és úgy döntöttünk Sándorral, hogy megleszünk szúnyogháló nélkül.
A szerszámkészlet
A végeredmény
