Lassan itt is kialakul a napi rutin. Miután a sofőr elviszi Sándort dolgozni, visszajön értünk és megyünk vásárolni. Maradt ez az angolul rosszul beszélő sofőr (Atul a neve), de annyira megbízható és udvarias, hogy nagyon megkedveltük. Szegény annyira igyekszik, minden nap könyvekből tanul angolul. Valahogy mindig sikerül zöldágra vergődni, ha máshogy nem, mutogatással.
Eddig általános tapasztalat, hogy itt szinte semmi se úgy van, ahogy mondják: mindig mindenki késik (akár napokat is), lódít, túloz. Ha valamit megbeszélünk, ahhoz senki nem tartja magát. Mindenre azt mondják, hogy "no problem", akkor is, ha visszakérdezés után kiderül, hogy azt se értették, mit akarunk. Ilyen környezetben a kisebbik baj az angoltudás hiánya.
A lakásban is vannak még tennivalók: tegnap kicserélték a víztisztító szűrőjét, ma pedig jön a lakástulajdonos, mert van néhány dolog, amit vele kell elintézni. Már 2 számlát is kifizettünk, amit nem nekünk kellett volna, a wifi elég gyenge a lakásban, a hálószobában egyáltalán nincs internet.
A tisztítóval nagyon pórul jártunk: Sándor új nadrágját teljesen tönkretették: mindenhol kifényesedett. Mindezt jutányos áron, mindössze 175 FT-ért.
Patikát még egyáltalán nem láttunk, azt majd keresnünk kell. Noéminek esedékes lesz a második bárányhimlő elleni oltás, amit itt kell majd megkapnia.
Noémi alvása most már egész jól rendeződött, éjjelente 9-10 órát alszik, napközben kb. 2 órát (inkább kevesebbet, mint többet). Evett már mangót (sajnos nem frisset, hanem bébiételt, mert most nincs szezon) és édes burgonyát is. Nagyon szereti a tonhalas tésztát és a kekszet. Bármit is eszik, közben kiabál, hogy "ke".
Sándor sokat dolgozik, reggel fél 9-kor megy el és este fél 8 körül ér haza (vagy még később). Nagyon várjuk a hétvégéket!
