Tegnap este eljött hozzánk vacsorára Sándornak két kollégája, az ügyvezető (Ajay) és a pénzügyi igazgatónő (Kalpa). Mivel mindketten vegetáriánusok, ezért napközben Sangita főzött finomabbnál finomabb zöldséges ételeket és felajánlotta, hogy este visszajön, hogy segítsen. Ez így is történt, negyed 8-kor megérkezett, amíg vártuk a vendégeket, csinált friss salátát, mert az is a vacsora része, amit bármelyik fogáshoz szívesen csipegetnek. Noéminek nagyon ízlett a nyers uborka és paradicsom, elég sokat megevett, amíg várakoztunk. Ajay és Kalpa, 8 helyett majdnem 9-kor értek ide (talán írtam már, hogy itt a késés része az életnek). Nagyon-nagyon kedves és udvarias emberek, nagyon intelligensek, tájékozottak, olvasottak, kifogástalanul beszélnek angolul, érdeklődőek és sokat mosolyognak. Éppen ezért volt számomra nagyon furcsa (Sándor mondta, hogy erre számítsak), hogy Sangitát egyszerűen levegőnek nézték. Se köszönés, se szemkontaktus, mintha ott se lenne. Úgy tudjuk, hogy Ajay a kasztrendszer legfelsőbb kasztjához tartozik, ezért nem érintkezik alacsonyabb kasztokkal. Kalpa néha odavetett egy-egy szót Sangitának. Amíg készülődtünk, megkínáltuk Sangitát mogyoróval, kesudióval, beszélt néhány szót Skype-on anyával, így biztos rosszul eshetett neki ez a hirtelen váltás.
Érkezés után Noémié lett a főszerep, bár már nagyon fáradt volt, de lelkesen bontogatta a kis csomagot, amit kapott. Ajay és Kalpa egy szatyor ajándékot hozott nekünk, zavarbaejtően sok mindent: kashmiri sálat, szantálfa illatosítót, Noéminek ruhácskát, karkötőket, illóolajokat, kesudió marcipánt és még néhány apróságot.
A vacsora egyébként jól sikerült, mindenki jóízűen evett, közben sokat meséltek Indiáról, nagyon büszkék a hazájukra. Itt a nők nem isznak alkoholt, így Kalpa egy kortyot sem ivott a finom, indiai roséból. Megkóstolta viszont a frissen készített palacsintát, amit én sütöttem vacsora után, pedig ő nem eszik tojást, Ajay pedig a cukorbetegsége ellenére két lekvárosat is megevett.
