Pár napja lementünk a lakópark irodájába, ahol mindig van egy-két nyakkendős ember, aki a ház ügyes-bajos dolgait intézi. Szóltunk, hogy bejárónőt keresünk, olyat, aki takarít, vasal és főz is.
Mondták, hogy másnap délelőtt küldenek jelölteket. Délelőtt 10-kor csengetett is az első jelentkező. Egy nagyon riadt lány állt az ajtóban, elég rosszul tudott angolul, elmondta, hogy ő csak takarítást vállal. Ahogy beszélt, egyszer csak éreztem, hogy bekúszik a látóterembe valami, ami mozog: a vállán tekergett egy zöld hernyó. Úgy araszolt és fickándozott, mint a rajzfilmeken. Innentől kezdve már csak arra tudtam figyelni, hogy le ne essen róla. Mondtam neki, hogy meg kell még beszélnem a férjemmel és majd értesítjük. Mondta, hogy visszajön másnap a válaszért, mert telefonja nincs. Azóta nem láttuk.
A következő nap érkezett a második jelölt: Sagnita. Ő másnak is dolgozik itt a házban és volt már bejárónő európai családnál. Sándor is éppen itthon volt, így mindketten tudtunk vele váltani pár szót. Sagnita megérteti magát angolul, tud főzni és van telefonja. Vasárnap kivételével minden nap jön, kb. 3 órát tölt itt.
Első alkalommal spenótlevest főzött:
