Szeretnénk hazavinni valami maradandó, szép emléket Indiából, ezért arra gondoltunk, hogy veszünk egy kis méretű, kb. 90 x 120 cm-es kashmiri szőnyeget. Ez olyan, mint a perzsaszőnyeg, a technika is Perzsiából származik, csak itt készítik Kashmir-ban.
Múlt hétvégén elmentünk két olyan üzletbe is, ahol ilyeneket árulnak. Az elsőben rögtön bevezettek minket egy szőnyegekkel teli helyiségbe és kérdezték, hogy milyet keresünk. Sándor utána nézett interneten, így konkrétan elmondta, hogy selyemre csomózott, kézi szövésű kashmiri szőnyeget szeretnénk, kb. 800.000 csomó/nm csomósűrűségű minőségben. Erre az eladó olyan előadásba kezdett a kashmiri szőnyegekről, hogy kezdtük színházban érezni magunkat. Ő kiterítette a szőnyegeket, a segédje összetekerte azt, amelyik nem tetszett. Azt viszont csak nehezen akarta elfogadni, hogy kis méretű szőnyegre vadászunk. Kitérő és homályos válaszokat adott, amikor a csomószám került szóba. Azt mondta, hogy 450.000 csomó/nm-nél nincs sűrűbb, az csak becsapás. Selyemre selymet meg nem csomóznak, mert az nem jó. A selymet gyapjúra csomózzák, neki is ilyenjei vannak. Mi úgy tudtuk az internetről, hogy a legnagyobb csomósűrűség 1 millió csomó négyzetméterenként, de a "mi" szőnyegárusunk makacsul állította, hogy 500.000 csomó/négyzetméter a legjobb, amit kaphatunk (mint kiderült, az ő üzletében ez volt a legjobb szőnyeg). Végül találtunk olyat, ami nagyon szép volt, gyönyörű színekkel, kicsit nagyobb, mint amekkorát szerettünk volna, de kispárna méretűre összehajtható. Az alkudozás után 10.000 rúpiát engedett az árból, és már 87.000 forintért kínálta a szőnyeget. Mivel ez volt az első szőnyegüzlet, amit láttunk, szerettünk volna máshol is szétnézni. Az eladó nagyon összeomlott, amiért nem jött össze az üzlet. Ahogy beszálltunk a kocsiba, Atul mondta, hogy hallotta, hogy nem vettünk semmit. Nem értettük, honnan tudja, de nem tulajdonítottunk neki nagy jelentőséget (végül másnap kibökte Sándornak, hogy mielőtt még kiértünk volna az autóhoz, kiszaladt az egyik eladó, aki pénzt ajánlott Atulnak, ha visszavisz minket).
A másik üzletben egy bemutatóteremben ültettek le minket. Ez az eladó sokkal összeszedettebb volt és ő is egy kb.450.000 csomós szőnyeggel kezdett. Amikor elmagyaráztuk neki, hogy mit keresünk, mit ad Isten, elővett két selyemre csomózott szőnyeget. Az egyik 600 ezres, a másik 800 ezres csomósűrűségű volt. Mondta, hogy a 800 ezresből csak egy van az üzletben, ami egy mestermunka és csak nekünk mutatja meg, mert látja, hogy mi szakértők vagyunk :-) Ilyen szépet elképzelni sem tudtunk volna: csodálatos színek, gyönyörű ábrák. Olyan sűrű, hogy ha széthúzzuk a szálakat, a hosszanti szálak egyáltalán nem látszanak. Az ára átszámolva 280.000 Ft, így sajnos ez semmiképpen nem jöhetett szóba. Bár az volt az érzésünk, hogy az ár dupláját mondta nekünk, itt ugyanis az a szokás, hogy a külföldieknek mindig dupla annyit mondanak, mint a helyieknek. Mindenesetre az eladó nem adta fel és mivel látta, hogy mennyire tetszik nekünk a szőnyeg, itt is elkezdődött a színház: elmondta, hogy ő Kashmirból származik (még valami dokumentumot is előszedett, hogy ezt bizonyítsa, de Sándor szerint ezt csak nyomtatta valahol) és szinte könnyes szemmel ecsetelte, hogy ez a szőnyeg már művészeti alkotásnak számít, annyira különleges és egyedi. Elmondta, hogy az apja is szövő volt és a szőnyegszövés miatt teljesen megromlott a látása. Azt is mondta, hogy ő, az apja jelenlétében még soha nem lépett rá egyetlen kashmiri szőnyegre sem. Végül mutatott más szőnyegeket is, de még alkudozás után is olyan összegeket mondott, hogy erre még aludnunk kell párat.
A szőnyegvásárlást még nem adtuk föl, de az biztos,hogy még sok kaland vár ránk.
A kedvencünk: a 800 ezer csomós mestermunka
